GETTYSBURG
(részlet)

Történelmi lecke        fiúknak          hermafroditáknak
                        leányoknak       még eunuchoknak is

         1863 július elsejétől harmadikáig zajlott le az amerikai polgárháború legvéresebb ütközete a dél-pennsylvániai Gettysburg városka környékén. A szakadár déli államok csapatait legnagyobb taktikai géniuszuk Robert E. Lee tábornok, az északi erőket, (az úgynevezett po- tomac-i hadsereget) az alig néhány hónapja kinevezett tapasztalatlan Meade altábornagy vezényelte. Az ütközetet Lee erőszakolta. A manőver célja a Washingtont védő északi erők szétszórása, és ezáltal a déli államok elszakadását helybenhagyó béke kikényszerítése volt. A háromnapos csatában azonban Lee legjobb csapatai őrlődtek fel. (Csak Pickett déli brigadéros híres rohamában kilencezer ember veszett oda.)

        A Dél visszavonulásra kényszerült. Katonai, gazdasági és politikai helyzete ettől kezdve fokozatosan tarthatatlanná vált. Sokan azt tartják, hogy a huszadik század története kezdődött Gettysburgnél.

              Utálom az uniformist             
pedig mindig a háborúról akartam írni
a háború izgalmas – győzőnek nagyfene égberúgó ritus 
vesztesnek a   meghódolás
               megerőszakoltatás
kéje – temetőbogaraknak
rohammunka‑termőföldnek jó korhadó csontok‑múzeumoknak
vitrinszám kacabajka; történész restaurátor
festő szobrász zeneszerző filmes földvár világot jelentő
deszkáin ágáló drámaíró bábúja széllel bélelt nagyivó
színész (gyorsan győri gyufát kanóc lelkének)
egymásba ér a faszuk –végtére meg csatapap
(deo ingratis!) –meg jámbor szántó-vető
kinek ekéje kiveti a kötelező ereklyét (pl Tomori érsek burnótszelencéje, Potyorek táborszernagy óvszeres tarsolya, Szegedinácz Péró személyi igazolványa, -a hajfürtökről ne is beszéljünk) a csel lengő ugarból.

PöfFeszty kórkép: Háry János itt fogta el
Napóleont ­ itt János vitéz ugratta ebura fakóját –­

Hallott már kegyed Caraffáról? (lásd még
Kobb Farkas…) Haynaut szinte mindenki ismeri…

      Kossuth Lajos azt üzente hogy
kinn a vén Doberdón süvölt a szél
(abba vész a fehérarcú cár -és
hiába raktok brilliáns medáliát reá)

pajtás pajtás jössz-e velem
a kanyargós Dráva mentén
     Titóbanda
ahol csempészbanda – nem kívánt rész törlendő
kószál
nem ám mint a harminckettes baka
meg D.G. határőrezredes…

      A háború mint mondom izgalmas
az elején legalábbis.

               „Ön miért űzi e megalázó mesterséget”
kérdé a kurvát piruló ifjú szociológus
        „mert szeretek baszni” így a mennydörgő basszus-válasz.

A háború dolgában az utcalányoktól is
érdemes tisztességet tanulni mert

akit otthon leszartak az most szobád közepére fos
akinek otthon nem jutott lány az húgod ágyékát fölszakítja
aki elbotlik a kisbetűben az könyvtárad máglyára hányja
kinek juhai elszaladtak az itt százaknak parancsol
s ki asszonyától kocsmában bútt az asszonyt-gyereket mészárol
mivel Schmeisser Kalasnyikov erősebb a sodrófánál.

Ezenközben professzorod
rázza elegáns sörényét
s a vérontást kontemplálva
erényes erekcióval (most először! Évek óta!)
azt nyafogja „történelmi
szükségesség nem lehet ezt
kikerülni ha majd minden
elnyomásnak véget vetünk
akkor leszen majd boldogság
millennium országában”…

 Megállj megállj kutya Szerbia (Andorra Monaco Lichenstein Albánia)

 „Hát Damjanich?” riad föl Frank A. Smith Warrant Officer U.S.A.
az emmitsburgi major istállójában a szalmán.
Hát nincs jogunk magunk megvédeni
az Úr ezernyolcszáznegyvennyolcadik.. oh fuck.. ezernyolcszáz-
hatvanharmadik esztendejében?

     …hát persze. Kinn torokhangú holland-angol vezényszavak
csörömpölnek a pennsylvaniai milicia szekerei
csattannak a muskéták -szíj, agy, ­ az enyém vagy a fegyveré ­–
ezek se rosszabbak mint mi voltunk Pákozdnál
de ez a Lee nem Jelasics ­ meg különbenis
a cigányokért nem rukkolt be volna fél-Dunántúl
…már tápászkodik és
írja frissen hegyezett plajbásszal stráfos füzetébe
(bezzeg ilyet se lehetett kapni otthon)

„30 junii Anno Domini 1863. Emmitsburg, Pennsylvania. Reggel hat óra. Távol mindkét hazától. Ma is rekkenő meleg lesz. A lázadók mozgolódnak. Early tábornok portyázóit látták a pagonyban. Ki ez az új főparancsnok? Méhsert jelent a neve. Szomjas vagyok. Elmúlt Péter-Pál. Otthon aratnak.”

Itt még nem. 

Vitéz György költő, műfordító, pszichológus. A Washingtonban megjelenő Arkánum folyóirat egyik alapító szerkesztője. (Az "arkanista négyesfogat" tagjai: András Sándor, Bakucz József,  Kemenes Géfin László, Vitéz György, Bakucz József 1990-ben bekövetkezett halála után pedig Baránszky László.)  

Ez a verse először 1981-ben, az Arkánum 1. számában jelent meg.

70 évesen ezt írja a Napút folyóirat felkérésére:

(...)magántörténelmem szerint mindig jóindulatú amatőrnek tekintettem magam az irodalomban. ((...)Máig sem veszem magam annyira komolyan, mint ezt a „szakma” megkövetelné.) Egyébként is, az én szakmám a klinikai pszichológia, s ebben, ha nem is jeleskedtem életem során, legalább elégségesre megfeleltem. A versírást egy kicsit úgy tekintem, mint mások a vissza-visszatérő náthát: ki kell heverni az újabb megfázásig.(...) 

Haza, Magyarországra 1990 után is csak "hazalátogat", évente egy-két alkalommal:

 (...)Felnőttéletem legnagyobb részét Kanadában töltöttem. (Nem Amerikában – ez errefelé az USA-t jelenti.) Az 1989-es események óta ketten maradtunk ezen a kontinensen, Horváth Elemér meg én; most már valamiféle önkéntes száműzetésben, melynek nincs köze a politikához, inkább ahhoz a tartós művészi szabadságélményhez, a belső cenzúra szennyes alsóneműként való levetéséhez s mindenfajta érdekkörtől, csoportosulástól való függetlenséghez. S minderről már nem tudunk – s nem is akarunk leszokni.
    Persze van ennek hátulütője. Mikor hazalátogatunk (könyvhét, érettségi találkozó stb.), körülszaglásznak, kérdeznek udvariasan erről-arról (még dicsérik is, amit eddig csináltunk), de érződik rajtunk a másság szaga, s ezt nemigen veszi be a hazai magyar orr.(...)

Végjáték című, 2004-ben a Kortárs Kiadónál megjelent válogatott verseit tartalmazó kötetének hátoldalán a következő rövid életrajz olvasható:

Vitéz György 1933. április 10-én született Budapesten, Németh György néven. Mivel apja katonatiszt volt, 1951-ben családjával együtt kitelepítették. Később katonai munkaszolgálatra sorozták be. 1956 őszén elhagyta Magyarországot, Kanadában, Montrealban telepedett le, itt szerzett pszichológiai doktorátust. A St. Elizabeth-kórház klinikai pszichológusa volt nyugdíjazásáig, előadott a Concordia Egyetemen. Rendszeresen közölték verseit a nyugati magyar irodalom fő orgánumai, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely és a müncheni Új Látóhatár, majd 1981-től a washingtoni arkánum, melynek egyik szerkesztője is volt. Ez időben teljesedett ki költészete: szatirikus világlátása, humora, a lélek rezdülését finoman követő dikciója nemzedékének összetéveszthetetlen lírikusává avatta.

Utolsó, posztumusz kötete, a: Maradék látomás  2010-ben jelent meg, szintén a Kortárs Kiadónál, Kemenes Géfin László szerkesztésében és utószavával.

A nyugati magyar irodalom 2009-ben elhunyt lírikusának hagyatékban maradt, ill. szétszórtan megjelent verseit rendezte kötetbe az író- és nemzedéktárs Kemenes Géfin László. Vitéz György 1956 után Montrealban telepedett le. A St. Elizabeth-kórház klinikai pszichológusa volt nyugdíjazásáig, előadott a Concordia Egyetemen. Rendszeresen közölték verseit a nyugati magyar irodalom fő orgánumai, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely és a müncheni Új Látóhatár, majd 1981-től a washingtoni arkánum, melynek egyik szerkesztője is volt.Ez időben teljesedett ki költészete: szatirikus világlátása, humora, a lélek rezdülését finoman követő dikciója nemzedékének összetéveszthetetlen lírikusává avatta.  

ISBN 978 963 9985 xxx                                                            

Budapesten születtem, 1951. április 26-án. A Szondy utcában, ahol lakom, romantikus a táj, az egyirányú úttestet gyalogjárdák övezik. Most tataroznak a környéken, szépül a város, és jó nagy zörejt kelt mindenki.

írja Kukorelly Ende első verseskötete, A valóság édessége hátoldalán.      

 Kukorelly Ende költő, író, közíró, volt parlamenti képviselő ...

 "Van, aki próbálkozik [K. E.] írásaival, de azt gondolja, ez neki magas. Van, aki azt, ez neki alacsony. Van, akinek tetszik. Mindenki más. (Hogy legyen egy általános kijelentés is.) Én például azt gondolom, szövegeinek elég kis része rossz, a nagy része elég jó, és helyenként baromi jó. Vagyis erős." (Farkas Zsolt)

Buszvezetés

Egy buszvezető szándéka, mikor vezeti a buszt.
Az embernek ez a törekvése, hogy fölférjen a buszra.
Az úrvezető igyekszik lehagyni egy buszt.
A busz hátsó ajtaja szuszog.

Amíg a Margit-hídon átverekszi magát a busz
az utas nézi a kebleket
a levegőég bejön a tetőn
kivilágítják a látványokat államfő miatt.

Az ellenőr szándékait felmérem.
Egy buszjegy egy ötven, az ember ön
állóan lyukaszt.
Föllép és nyomul a szerkezet felé.

Egy vezető nem a kebleket nézi.
Tiszteljük, szeretjük a vezetőt.
Amíg a vezető csodálkozik
félrefordul a kormány.

Ez a vers első kötetének egyik meghatározó darabja. Amikor az 1982-es Magyar Műhely találkozón néhány másik frissen írt versével együtt felolvasta, végleg bekerült az irodalmi köztudatba.
Erről sokszor írt, nyilatkozott, szinte nem is érdemes linkeket idemásolni, elég, ha a google keresőjébe beírja az ember, hogy: Kukorelly Marly

K.E.: A Magyar Műhely 1982-es Párizs melletti összejövetele hozott vissza végképp. Úgynevezett nyugati magyar írók, akik minden további nélkül, érdek nélkül voltak kedvesek hozzám. Elsősorban András Sándor, aki a felolvasásom után kivitt magával a városba sörözni, és úgy beszélt velem, mint a kollégájával. Vitéz György, Czigány Lóránt, Sipos Gyula, Határ Győző, Perneczky Géza. Ott találkoztam először Erdély Miklóssal, Szentjóbyval is, előbb ismertem meg őket, mint a munkáikat. Erdély nem vonzott, kisfiú voltam hozzá, és mimóza, túlzottan váratlan volt számomra, és bár váratlanul barátságosan meghívott magához, hogy majd látogassam meg, eszem ágában se volt. Pár hét múlva, egy pre-Örley-körös összejövetelen az Astoria halljában összefutottunk, megint hívott, én meg elszégyelltem magam. Elmentem hozzá a Virágárokba. Szerencsére. Marly-ban jutott eszembe, hogy esetleg kötetet is össze lehetne állítani a verseimből. Vagyis nem nekem jutott eszembe, hanem András Sándor kérdezett rá sörözés közben.

http://www.litera.hu/hirek/%C2%A0„a-szovegeim-allitanak-elo”

A könyvet Keszthelyi Rezső szerkesztette, aki a hetvenes években számos a mai irodalom élvonalába tartozó írónak szerkesztette első kötetét és érte el, hogy megjelenhessen a Magvető Kiadónál. Maga nagyszerű költő, egy gyönyörű regénnyel: Öntalálkozó
http://hu.m.wikipedia.org/wiki/Keszthelyi_Rezső

A valóság édessége antikváriumokban is csak ritkán hozzáférhető, érdemes előjegyezni, például: https://www.antikvarium.hu/konyv/kukorelly-endre-a-valosag-edessege-541318

 Nem egészen úgy van, mint a falvédőn

A női testet tudom, hogy kidobtam.
Nincs női test, kihordtam és puszi.
Hajlékony volt és félóránként más volt,
száz százalékos volt a test-remek,
ez jó arány, de kinek éri meg.

Megnyugtatlak, hogy ez a művészet
néha ilyen egészen egyszerű.
Bár csak a nőről írnék, ó, igen.
Békés természetét ha visszatolja,
zsivaj a medencében ő, ha volna.

És izgatott is lenne, mint az álom,
egy nagyvilági édes nő legyen,
jaguár kényes etetése-forma,
vásárolná a narancsokat ő,
és fiacskám, ráz ez a porszivó!

Ha be van kapcsolva!, nyugtatgatom
-- zsivaj a metrón -- női testet.
Leszólitom, leszed mint támadót,
követésre ingerel, és ha nézem,
a varrásnál, hukk, elreped egészen.

Teste legyen behintve árucikkel,
lelke a falvédőn legyen neki,
legyen ezer forintos, mint egy szekrény.
Ahogy a combjait előveszi,
szív, szív és semmi több. Kihordom és puszi.

Ez a vers Kukorelly második, Manière című kötetéből van, ami még időnként megkapható antikváriumokban.
https://www.antikvarium.hu/konyv/kukorelly-endre-maniere-100036 
Minden lényeges Kukorelly-elem megtalálható benne: puszi, női test, szív és az anya: fiacskám (talán csak a pofa nem).

Ebben a kötetben (1986) jelenik meg Budapest-Papírváros című verse, majd ugyanezzel a címmel Ginka Károly fotóival később egy nagyon szép esszékötet is 1994-ben.

(2a)
Pesten élek, (nem tudom, hogy miért) nem költöztem el innen. Pár éve vásároltam egy kertes házat Szentistvántelepen, a határtól 4 kilométerre, de Szondy utcai lakos vagyok. Budapest túldimenzionált. Zaj, búz, piszok, lepukkantság, tülekedés, csiricsáré, közlekedési káosz. Összezsúfolt. Tovább zsúfoljuk. Mondják a tévében, hogy Angyalföldön hány ezer lakást- persze lakóparkot - építenek. Pár napja egy zuglói barátom mutatta az ablakából, hogy a mellettük lévő tenyérnyi zöld helyre hatemeletes házat építenek. Akik ezt az engedélyt kiadták, ilyesmi engedélyeket kiadnak, korrupt gazemberek és/vagy mocskos hazaárulók. Kulturális Főváros, az nekem, kultúrmunkásnak sem föltétlen „művészet” vagy pusztán „magaskultúra”: sokkal inkább valami olyasmi, ami azt célozza, azon igyekszik, hogyan lehetne ezt az egészet, Pestet, az országot némileg elviselhetőbbé tenni. Ha valamit használ, akkor jó. Ha nem: nem. Amikor valamelyik hídról bámulom a panorámát, mindig az jut eszembe, hogy ezt azért mégsem lehet elrontani: aztán a többi csak elválik majd.

http://kukorelly.irolap.hu/hu/nem-lehet-mivel-lehetetlen-budapest-papirvaros

Számos verse jelent meg fordításban, több nyelven is. Néhány a neten is elérhető:

Sétálnak, kiülnek a parkba (Hungarian)   Sétálnak, kiülnek a parkba, kijönnek, a Nap, a Nap felé fordítják az arcukat, leülnek, le- fekszenek a fűre, járkálnak a bokrok között, halkan beszélgetnek, lassan, egymás mellett, néha nevetnek is, valaki élesen nevet, vagy ücsörögnek egy padon, nézik a vizet, a kis szelet a vízen ahogy fodrozódik, megállnak a fák alatt, valami madárhang, micsoda erős illatok, hogy van-e ott ő, és hogyan legyen, bűzös és piszkos és rohadt, hogy végül is mindegy, mivel játszanak, aztán a rügyeket vizsgálják, megtapogatják a fák törzsét, ezekről beszélgetnek vagy hallgatnak, a fákról, bokrokról, hogy az miféle fű, a vízről, a Napról meg a szélről, ezekről.

They Take a Walk, they Sit in the Park (English)   They take a walk, sit in the park, they come out, they turn their faces toward the Sun, yes, the Sun, they sit down, they lie down in the grass, they walk among the bushes, they converse in a low voice, slowly, next to one another in this way, and sometimes they even laugh, someone lets out a sharp laugh, or they just idly sit on a bench, looking at the water, with that little wind on the water’s surface, and when it frills up, they stop under the trees, the sound of some bird and what strong smells, does the There exist, and how should it be, that it is stinky and filthy and rotten, and that in the end it’s all the same what you’re playing with, then they examine the buds, they keep tapping at the barks of the trees, and they talk about these or keep silent about the trees, the bushes, about what kind of grass this is, and about the water, the Sun and the wind, these things. Wright, Will

 

 http://www.babelmatrix.org/works/hu/Kukorelly_Endre-1951

És itt most legyen vége az idézeteknek, mert hogy valahol abba kell hagyni.

Azaz, még gyorsan kettő. Az első a blogom címadó verse:

Néhány mozgásforma

az irodalomhoz
nem kis pofa kell
úgy látszik mégis
van hozzá pofám
vagy legalábbis
gyakran úgy teszek.
mit fognak hát majd
kezdeni velem

mért tolnak ki-be
minden ajtón
hova rohangálnak
körülöttem és
ni csak én is
hová rohanok
és közben
miért kell lapulni

remények között
így lapulni meg
noha csak egy kis
járkálásnak indult
mindig rám lő
kicsit a határőr
mért lő rám aki
határőr kicsit

de még a kalauz is
rám haragszik
velem morcos
az ellenőrlány
és nem tudom hogy
miért araszol
a falak mentén
ez a tömeg ember

ki hová és kivel
sodródik és mi az
amiben lehet
reménykedni még
hogy miért kérvényezek
folyton és
hazudok folyton
ha kérvényezek

ráadásul milyen
rondán írok
bár tetszetősen
írok voltaképp
pofám ehhez van
mégis látszik úgy
kell pofa is, nem?
ir'dalomhoz az.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=77385
(érdekes helyeken lehet találni érdekes dolgokat!)

A másik pedig legyen a Samunadrágból melyet Tettamanti Béla  illusztrált, és  melynek megzenésített változata CD-n is megjelent Fekete Gyula zenéjével, Farkasházi Réka előadásában a Líra & Lant Kiadó gondozásában.

Hajmosás

Hajmosás lesz, akkor legyen,
beküldöm a hajam a fürdőszobába, tessék.
Lássék.
Mossák.
Fogmosás lesz, küldjem be a fogam?
Öltözés alkalmával, mit küldjek?
Cipőhúzásnál láb, ruhafölráncigáláshoz test,
sapkasálkor fejnyak?
Volna komornám, akit küldözök ide-oda.
Egy komor na.
Komor nyik.
Na.

https://www.youtube.com/watch?v=Wt3ywc6AWbM

 

 Kukorelly Endrének nemrég jelentek meg összegyűjtött versei a Libri Kiadó gondozásában: Mind, átjavított, újabb, régiek .
És tényleg: majdnem mind, és sok-sok többször újraírt.

Egyetlen kötetben hat könyvet kap kézhez az olvasó, egy jelentős költői életmű méltó metszetét. Kukorelly Endre harminc év lírai terméséből válogatta ki, írta át, rendezte új szerkezetbe verseit az első kötettől (A valóság édessége, 1984) a legutóbbiig (Mennyit hibázok, te úristen, 2010). A gyűjteményben az olyan emblematikus darabok mellett, mint a Vojtina-redivivus című Arany-átirat, a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-ciklus vagy a nagy sikerű Samunadrág gyerekversei, kötetben még nem publikált legújabb művei is helyet kaptak.
A Mind, átjavított, újabb, régiek a legteljesebb összefoglalása egy olyan szerző lírai pályájának, aki mérhetetlen műgonddal "hibázó", eltéveszthetetlenül egyedi költői nyelven, zavarba ejtő eleganciával vonja kérdőre, "javítja át" a költészetről alkotott konvencionális fogalmainkat.

Érdemes az összegyűjtött verseket bemutató oldalra rákeresni a Literán: http://www.litera.hu/hirek/kukorelly-endre-mind-atjavitott-ujabb-regiek ,
megnézni az Írók Boltjában tartott könyvbemutatót: 
https://www.youtube.com/watch?v=7rNuhS2AG74&feature=youtu.be ,

és természetesen érdemes megvenni: ISBN: 9633104743, bár ez itt NEM a reklám helye.