GETTYSBURG
(részlet)

Történelmi lecke        fiúknak          hermafroditáknak
                        leányoknak       még eunuchoknak is

         1863 július elsejétől harmadikáig zajlott le az amerikai polgárháború legvéresebb ütközete a dél-pennsylvániai Gettysburg városka környékén. A szakadár déli államok csapatait legnagyobb taktikai géniuszuk Robert E. Lee tábornok, az északi erőket, (az úgynevezett po- tomac-i hadsereget) az alig néhány hónapja kinevezett tapasztalatlan Meade altábornagy vezényelte. Az ütközetet Lee erőszakolta. A manőver célja a Washingtont védő északi erők szétszórása, és ezáltal a déli államok elszakadását helybenhagyó béke kikényszerítése volt. A háromnapos csatában azonban Lee legjobb csapatai őrlődtek fel. (Csak Pickett déli brigadéros híres rohamában kilencezer ember veszett oda.)

        A Dél visszavonulásra kényszerült. Katonai, gazdasági és politikai helyzete ettől kezdve fokozatosan tarthatatlanná vált. Sokan azt tartják, hogy a huszadik század története kezdődött Gettysburgnél.

              Utálom az uniformist             
pedig mindig a háborúról akartam írni
a háború izgalmas – győzőnek nagyfene égberúgó ritus 
vesztesnek a   meghódolás
               megerőszakoltatás
kéje – temetőbogaraknak
rohammunka‑termőföldnek jó korhadó csontok‑múzeumoknak
vitrinszám kacabajka; történész restaurátor
festő szobrász zeneszerző filmes földvár világot jelentő
deszkáin ágáló drámaíró bábúja széllel bélelt nagyivó
színész (gyorsan győri gyufát kanóc lelkének)
egymásba ér a faszuk –végtére meg csatapap
(deo ingratis!) –meg jámbor szántó-vető
kinek ekéje kiveti a kötelező ereklyét (pl Tomori érsek burnótszelencéje, Potyorek táborszernagy óvszeres tarsolya, Szegedinácz Péró személyi igazolványa, -a hajfürtökről ne is beszéljünk) a csel lengő ugarból.

PöfFeszty kórkép: Háry János itt fogta el
Napóleont ­ itt János vitéz ugratta ebura fakóját –­

Hallott már kegyed Caraffáról? (lásd még
Kobb Farkas…) Haynaut szinte mindenki ismeri…

      Kossuth Lajos azt üzente hogy
kinn a vén Doberdón süvölt a szél
(abba vész a fehérarcú cár -és
hiába raktok brilliáns medáliát reá)

pajtás pajtás jössz-e velem
a kanyargós Dráva mentén
     Titóbanda
ahol csempészbanda – nem kívánt rész törlendő
kószál
nem ám mint a harminckettes baka
meg D.G. határőrezredes…

      A háború mint mondom izgalmas
az elején legalábbis.

               „Ön miért űzi e megalázó mesterséget”
kérdé a kurvát piruló ifjú szociológus
        „mert szeretek baszni” így a mennydörgő basszus-válasz.

A háború dolgában az utcalányoktól is
érdemes tisztességet tanulni mert

akit otthon leszartak az most szobád közepére fos
akinek otthon nem jutott lány az húgod ágyékát fölszakítja
aki elbotlik a kisbetűben az könyvtárad máglyára hányja
kinek juhai elszaladtak az itt százaknak parancsol
s ki asszonyától kocsmában bútt az asszonyt-gyereket mészárol
mivel Schmeisser Kalasnyikov erősebb a sodrófánál.

Ezenközben professzorod
rázza elegáns sörényét
s a vérontást kontemplálva
erényes erekcióval (most először! Évek óta!)
azt nyafogja „történelmi
szükségesség nem lehet ezt
kikerülni ha majd minden
elnyomásnak véget vetünk
akkor leszen majd boldogság
millennium országában”…

 Megállj megállj kutya Szerbia (Andorra Monaco Lichenstein Albánia)

 „Hát Damjanich?” riad föl Frank A. Smith Warrant Officer U.S.A.
az emmitsburgi major istállójában a szalmán.
Hát nincs jogunk magunk megvédeni
az Úr ezernyolcszáznegyvennyolcadik.. oh fuck.. ezernyolcszáz-
hatvanharmadik esztendejében?

     …hát persze. Kinn torokhangú holland-angol vezényszavak
csörömpölnek a pennsylvaniai milicia szekerei
csattannak a muskéták -szíj, agy, ­ az enyém vagy a fegyveré ­–
ezek se rosszabbak mint mi voltunk Pákozdnál
de ez a Lee nem Jelasics ­ meg különbenis
a cigányokért nem rukkolt be volna fél-Dunántúl
…már tápászkodik és
írja frissen hegyezett plajbásszal stráfos füzetébe
(bezzeg ilyet se lehetett kapni otthon)

„30 junii Anno Domini 1863. Emmitsburg, Pennsylvania. Reggel hat óra. Távol mindkét hazától. Ma is rekkenő meleg lesz. A lázadók mozgolódnak. Early tábornok portyázóit látták a pagonyban. Ki ez az új főparancsnok? Méhsert jelent a neve. Szomjas vagyok. Elmúlt Péter-Pál. Otthon aratnak.”

Itt még nem. 

Vitéz György költő, műfordító, pszichológus. A Washingtonban megjelenő Arkánum folyóirat egyik alapító szerkesztője. (Az "arkanista négyesfogat" tagjai: András Sándor, Bakucz József,  Kemenes Géfin László, Vitéz György, Bakucz József 1990-ben bekövetkezett halála után pedig Baránszky László.)  

Ez a verse először 1981-ben, az Arkánum 1. számában jelent meg.

70 évesen ezt írja a Napút folyóirat felkérésére:

(...)magántörténelmem szerint mindig jóindulatú amatőrnek tekintettem magam az irodalomban. ((...)Máig sem veszem magam annyira komolyan, mint ezt a „szakma” megkövetelné.) Egyébként is, az én szakmám a klinikai pszichológia, s ebben, ha nem is jeleskedtem életem során, legalább elégségesre megfeleltem. A versírást egy kicsit úgy tekintem, mint mások a vissza-visszatérő náthát: ki kell heverni az újabb megfázásig.(...) 

Haza, Magyarországra 1990 után is csak "hazalátogat", évente egy-két alkalommal:

 (...)Felnőttéletem legnagyobb részét Kanadában töltöttem. (Nem Amerikában – ez errefelé az USA-t jelenti.) Az 1989-es események óta ketten maradtunk ezen a kontinensen, Horváth Elemér meg én; most már valamiféle önkéntes száműzetésben, melynek nincs köze a politikához, inkább ahhoz a tartós művészi szabadságélményhez, a belső cenzúra szennyes alsóneműként való levetéséhez s mindenfajta érdekkörtől, csoportosulástól való függetlenséghez. S minderről már nem tudunk – s nem is akarunk leszokni.
    Persze van ennek hátulütője. Mikor hazalátogatunk (könyvhét, érettségi találkozó stb.), körülszaglásznak, kérdeznek udvariasan erről-arról (még dicsérik is, amit eddig csináltunk), de érződik rajtunk a másság szaga, s ezt nemigen veszi be a hazai magyar orr.(...)

Végjáték című, 2004-ben a Kortárs Kiadónál megjelent válogatott verseit tartalmazó kötetének hátoldalán a következő rövid életrajz olvasható:

Vitéz György 1933. április 10-én született Budapesten, Németh György néven. Mivel apja katonatiszt volt, 1951-ben családjával együtt kitelepítették. Később katonai munkaszolgálatra sorozták be. 1956 őszén elhagyta Magyarországot, Kanadában, Montrealban telepedett le, itt szerzett pszichológiai doktorátust. A St. Elizabeth-kórház klinikai pszichológusa volt nyugdíjazásáig, előadott a Concordia Egyetemen. Rendszeresen közölték verseit a nyugati magyar irodalom fő orgánumai, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely és a müncheni Új Látóhatár, majd 1981-től a washingtoni arkánum, melynek egyik szerkesztője is volt. Ez időben teljesedett ki költészete: szatirikus világlátása, humora, a lélek rezdülését finoman követő dikciója nemzedékének összetéveszthetetlen lírikusává avatta.

Utolsó, posztumusz kötete, a: Maradék látomás  2010-ben jelent meg, szintén a Kortárs Kiadónál, Kemenes Géfin László szerkesztésében és utószavával.

A nyugati magyar irodalom 2009-ben elhunyt lírikusának hagyatékban maradt, ill. szétszórtan megjelent verseit rendezte kötetbe az író- és nemzedéktárs Kemenes Géfin László. Vitéz György 1956 után Montrealban telepedett le. A St. Elizabeth-kórház klinikai pszichológusa volt nyugdíjazásáig, előadott a Concordia Egyetemen. Rendszeresen közölték verseit a nyugati magyar irodalom fő orgánumai, a párizsi Irodalmi Újság és Magyar Műhely és a müncheni Új Látóhatár, majd 1981-től a washingtoni arkánum, melynek egyik szerkesztője is volt.Ez időben teljesedett ki költészete: szatirikus világlátása, humora, a lélek rezdülését finoman követő dikciója nemzedékének összetéveszthetetlen lírikusává avatta.  

ISBN 978 963 9985 xxx